A karbonkredit egy tanúsítvány arról, hogy tulajdonosa jogosult 1 tonna kibocsátott CO2e semlegesítésére, s ezzel egyúttal közvetlenül támogatta azt a projektet, mely a karbonkreditet azáltal termelte meg, hogy 1 tonnával csökkentette a globális üvegházhatású gázok kibocsátását.
KARBONKREDIT IGAZOLÁS | KARBONSEMLEGES EREDET, VÉDJEGY
A karbonkredit az önkéntes karbonpiac (Voluntary Carbon Market) kibocsátási egysége. Az önkéntes karbonkreditek – a kötelező piaci kvótákkal ellentétben – tényleges kibocsátás-csökkentés révén jönnek létre: olyan minősített, megújuló energiát használó projektek által, amelyek korábban fosszilis energiaforrásokat használtak, vagy olyanok által, amelyek kifejezetten az úgynevezett tiszta energia előállítására jöttek létre, vagy erdővédelmi és erdőtelepítési projektek, illetve népességrobbanás megállításához kapcsolódó projektek is jogosultak kreditkibocsátásra az előírt kritériumok teljesítése esetén.
Definiciója szerint a karbonkredit egy szénhitel, egy általános kifejezés bármilyen cserélhető oklevélre vagy egy engedélyre, ami képviseli a jogot, arra vonatkozólag, hogy egy tonna széndioxid – vagy egy másik tömegű, üvegház gáz egy széndioxid-megfelelővel (tCO2e) ami egyenértékű egy tonna széndioxiddal – legyen kibocsátva.
Azért jött létre a karbonkredit mert mostanra tény, hogy az ember a tevékenységével is hozzájárul a globális felmelegedéshez, a folyamatra gyorsítóan hat. Ez már most tapasztalhatóan több problémát is kivált, mert sajnos nem minden társadalom és ökoszisztéma tud ezekre a hatásokra kellő gyorsasággal reagálni. Ezért a klímakutatók az utóbbi évtizedekben folyamatosan jelentéseket adtak ki arról, hogy az emberi tevékenységek által légkörbe juttatott nagy mennyiségű üvegházhatású gázok milyen komoly problémát okoznak és okozhatnak a jövőben.
Az éghajlatváltozással szembeni küzdelem csak globális összefogással lehetséges és ez minden ember erkölcsi kötelessége is. Ezt az összefogást testesítette meg 1992-ben az ENSZ Éghajlatváltozási keretegyezmény (UNFCCC), mely a kereteket adta meg a nemzeti összefogáshoz. Az egyezmény keretében a fejlett országok megállapodtak az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentéséről. Az egyezményben úgy határoztak, hogy 2000-re nem haladhatják meg az 1990-es szintet, valamint nyilvántartást vezetnek az üvegházhatású gázok kibocsátásáról. Ez azonban kevésnek bizonyult, így 1997-ben a Kiotói jegyzőkönyvel, ezt megerősítették és immár 38 ország vállalta, hogy 2012-ig 5,2%-kal csökkentik 1990-hez képest az üvegházhatásúgáz-kibocsátást. Azóta is számos egyezmény és célkitűzés született az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére, és ezeknek következtében alakult ki a kötelező és az önkéntes karbonpiac. Ezeken kibocsátási egységekkel kereskednek, a kötelező karbonpiacon karbonkvótának, az ettől lényegesen eltérő önkéntes karbonpiacon karbonkreditnek nevezik ezeket az egységeket.
Az önkéntes karbonkreditek létrehozásánál különféle források jöhetnek szóba, amelyek segítségével a károsanyag-kibocsátás jelentősen csökken, vagy egyszerűen megszűnik. Ezek között említhetjük többek között a napenergiát, a szélturbinák vagy vízerőművek működtetését, de ide soroljuk az erdőmentésre vonatkozó projekteket is. A megújuló energiák alkalmazásával ugyanis csökken a fosszilisenergia-igény és ezáltal kevesebb üvegházhatású gáz kerül a légkörbe. Az erdők fakivágástól való megmentése pedig a továbbiakban is megkötik a légkörben lévő szén-dioxidot.
A projekteknek szigorú feltételeknek kell megfelelniük ahhoz, hogy karbonkrediteket bocsáthassanak ki. Ezek közül a legfontosabb az addicionalitás, vagyis az, hogy egy projekt csak akkor válhat jogosulttá karbonkreditek kibocsátására, ha a kreditek eladásából és felhasználásából származó bevételek nélkül nem tudna megvalósulni.
A karbonkrediteket az önkéntes piacokon használják fel. Ez egy állami szabályozástól független piac, itt valamilyen más motivációból vásárolnak kibocsátási egységeket a piaci szereplők, köztük magánszemélyek is. A legfőbb motivációs okok az erkölcsi és a társadalmi felelősségvállalás, illetve ennek a marketing értéke.
A piaci szereplők és magánszemélyek általában saját karbonlábnyomukat, vagy annak egy részét szokták semlegesíteni karbonkreditek megvásárlása által (carbon offset). Tehát a cég tevékenysége, egy ember életmódja vagy egy termék életciklusa nyomán közvetlenül és közvetetten légkörbe kerülő üvegházhatású gáz mennyiségét. Vállalatok és egyének esetében rendszerint 1 éves időszakra vonatkozóan számolnak karbonlábnyomot. Ez lényegében a közvetett és közvetlen energiafogyasztást foglalja magában, azaz a közlekedéstől, az áramfogyasztáson át a keletkező hulladékig számos dolgot tartalmaz. Bővebb információ: OurOffset.com >>
Minél nagyobb a karbonlábnyom, annál nagyobb az éghajlatváltozásra mért negatív hatás. Ennek kompenzálásához több karbonkreditet kell megvásárolni. Mivel a karbonkreditek ára emelkedik, rendkívül fontos a karbonkibocsátás csökkentése illetve megszüntetése ahol lehetséges.
A magyarországi átlagos egyéni karbonlábnyom 4,2 tonna szén-dioxid egyenérték/fő (2015-ös világbanki adat).
Legyél karbonsemleges!
“Kutatás ebben a területben megmutatta, hogy a személyes szén-dioxid kereskedelem egy haladó politikaeszköz lesz – újra oszt szét pénz a gazdagoktól a szegényekhez – ahogy a gazdagok a szegényeknél több energiát használnak, és annyira nagy lesz az igény, hogy karbonkrediteket vesznek majd tőlük. Ez a közvetlen szénadóval ellentétben, ami alatt minden jövedelemembert csökkent, sokkal igazságosabb!”
“A személyes szén-dioxid kereskedelem-igény az igazságos útja, hogy egy nemzetgazdaság a megbeszélt szén-dioxid költségvetésén belül él és biztosíthatnának tisztességes hozzáférést az üzemanyaghoz és energiához.” (Rampasek László)
A globális felmelegedés a Föld légkörében és az óceánokban bekövetkező átlaghőmérséklet növekedést jelenti. A legtöbb hőmérséklet emelkedést a 20. század közepén az üvegházhatású gázok növekvő kibocsátása okozta, olyan tevékenységek hatására, mint a fosszilis tüzelőanyagok égetése és az erdőírtás.
