Mi a karbonkredit?
A karbonkredit egy engedély vagy tanúsítvány arról, hogy tulajdonosa rendelkezik 1 tonna ki nem bocsátott CO2-vel, mellyel jogosult 1 tonna kibocsátott CO2 (vagy ezzel egyenértékű ÜHG) semlegesítésére azért, mert az a projekt, ahonnan a karbonkredit származik, 1 tonnával csökkentette a globális károsanyag-kibocsátást.
Az emberi tevékenységek során kibocsátott káros anyagok hatása jelentősen felerősíti a globális felmelegedés hátterében álló természeti folyamatok hatásait. A karbonkredit-piac létjogosultságát az a felismerés hívta életre, hogy – negatív globális környezeti hatásai miatt – az ÜHG-kibocsátás csökkentése elkerülhetetlen és sürgető. Napjainkra a karbonkredit egyre fontosabb eszközt jelent a légkörbe juttatott üvegházhatású gázok mennyiségének csökkentéséért vívott harcban.
A karbonkredit piac volumene évről évre jelentősen nő, olyannyira, hogy egyes elemzők szerint ez lehet a következő évtized legnagyobb rendszere.
A karbonkredit rendszer gyökere – kötelező piaci karbon kreditek
A globális károsanyag-kibocsátás mértékét először a Kiotói Egyezmény keretében szabályozták. A Kiotói Egyezmény egy 1997-ben aláírt, a fejlett országokat tömörítő nemzetközi egyezmény, melyben a résztvevő államok kötelezik magukat arra, hogy az 1990-es szinthez viszonyítva összességében 80%-kal csökkentik az üvegházhatást okozó három legveszélyesebb gáz (széndioxid, metán, nitrogéndioxid) kibocsátását legkésőbb 2050-ig. Az egyezmény célja, hogy stabilizálja a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok koncentrációját annak érdekében, hogy a klímaváltozás és a globális felmelegedés előrelátható hatásait enyhíteni tudják.
Az egyezmény 2005-ben lépett életbe, és az ezt követő másfél éven belül 169 ország csatlakozott hozzá.
A Kiotói Egyezmény keretében a tagállamok meghatározott mennyiségű károsanyag-kibocsátási kvótával rendelkeznek. Azok az országok, amelyeknek többletkibocsátásuk van, a megtakarítást elért országoktól kvótát vásárolhatnak. Ezeket a kvótákat más néven kötelező piaci karbonkrediteknek is nevezzük.
A kötelező piaci karbonkreditek esetében egy nemzetközi kibocsátás-szabályozásról beszélünk, aminek célja, hogy az egyes nemzetek károsanyag-kibocsátását visszafogja. A rendszer hiányossága azonban az, hogy nem nyújt valós alternatívát az ÜHG-kibocsátással járó tevékenységek kiküszöbölésére.
Az önkéntes karbonkreditek
Az önkéntes karbonkreditek, a kötelező piaci kvótákkal ellentétben, tényleges kibocsátás-csökkentés révén jönnek létre; olyan minősített, megújuló energiát használó projektek által, amelyek korábban fosszilis energiaforrásokat használtak vagy kifejezetten tiszta energia előállítására jöttek létre.
Az önkéntes piac megjelenésének köszönhetően, a jelentős volumenű károsanyag-kibocsátással működő vállalatok (pl. nagyvállalatok, gyárak, stb.) mellett immár a magánszemélyek és a kis- és középvállalkozások számára is lehetővé vált a felelősségvállalás e formája. A karbonkreditek kizöldítésre történő felhasználása során befolyt összeg, azaz a karbonkredit ára a megújuló energiaforrások kihasználásával kapcsolatos innovációt is támogatja.
Az önkéntes karbonkredit piac, pozitív és közvetlen hatással van a fenntarthatóságra, mert amikor valaki karbonkreditet nyugdíjaztat, tulajdonképpen egy megújuló energiát termelő projektet támogat pénzzel, hiszen a karbonkredit az adott zöld projekt terméke, így a káros anyag kibocsájtás ellentételezési folyamat során annak ára a projekthez vándorol vissza. Így, bár a karbonkreditek felhasználása által nem saját kibocsátásunkat csökkentjük, mégis pozitív hatást gyakorolunk a globális környezetre.
A felhasználáskor fontos szempont, hogy minősített forrásból származó krediteket nyugdíjaztassunk, hiszen csak ebben az esetben lehetünk biztosak abban, hogy a befolyt összeget ténylegesen megújulóenergia-projektek fejlesztésére fordítják.
Az OurOffset Ltd. is évről évre leadja a jelentéseit, mely bekerül a világ önkéntes karbonpiac összesítéseibe (megnyitható/letölthető). Az offsetálások pedig nyilvánosan megjelennek az online nyilvántartási rendszerében (registry).
 |
 |
 |
 |
A karbonkreditek jóváírása
Az önkéntes karbonkreditek jóváírásánál különféle források jöhetnek szóba, amelyek segítségével a károsanyag-kibocsátás jelentősen csökken vagy egyszerűen megszűnik. Ezek között említhetjük többek között a napenergiát, a szélturbinák vagy vízerőművek működtetését, de ide soroljuk az erdőtelepítést is.
A projekteknek szigorú feltételeknek kell megfelelniük ahhoz, hogy karbonkreditet írhassanak jóvá egy bizonyos időszakot követően. Ezek közül a legfontosabb az addicionalitás, vagyis az, hogy egy projekt csak akkor válhat jogosulttá karbonkreditek kibocsátására, ha a kredit felhasználásából származó bevétel nélkül nem tudna megvalósulni.
Nyilvántartás
Hasonlóan a többi, konkrét értéket képviselő instrumentumhoz, a karbonkrediteknek is szigorú nyilvántartási rendszere van. A karbonkreditek nyilvántartásba vételéhez elengedhetetlen azok pontos beazonosíthatósága, ezért minden kreditnek van:
– előállítója,
– tulajdonosa,
– sorszáma,
– típusa (aszerint, hogy milyen tevékenységgel járó projektből származik. Pl. szél-, vízerőmű)
– minősítése (a leginkább elismert minősítések a VCS és a Gold Standard),
– tanúsítója (független tanúsítással foglalkozó szervek).
A forgalomban lévő és nyugdíjaztatott kreditek nyilvántartását független regisztráló szervek végzik. A független regisztráló szervek, azaz regisztrátorok, a karbonkreditekre vonatkozó információkat mindenki számára elérhető és ellenőrizhető módon kezelik.
Felhasználás – nyugdíjaztatás
Minden esetben, amikor 1 tonna kibocsátott CO2e káros anyagot szeretnénk semlegesíteni, a rendelkezésünkben lévő karbonkreditek közül 1 darabnak a nyugdíjaztatását kezdeményezzük a független nyilvántartó szervnél a semlegesítő javára. A karbonkrediteknél a nyugdíjaztatás jelenti az út végét, hiszen ezután már nem lehet őket újra felhasználni. A karbonkredit tulajdonképpen nyugdíjaztatásra születik.
Az önkéntes karbonkreditek lehetőségének ereje abban rejlik, hogy a piac minden résztvevője számára hasznot hoz: biztosítja a zöld projektek finanszírozásának folytonosságát, ami a karbonkredit előállítói oldalának érdekeit képviseli, ugyanakkor a cégek számára kommunikációs és reklámértéket képvisel és kifejezi, hogy azok kiemelten fontosnak tekintik a fenntartható fejlődést, de közreműködik a globális felmelegedés lassításában is, ami mindannyiunk közös érdeke.
