OurOffset - Go Green Live Green Work Green

A klímavészhelyzet 2020. évi áttekintése

Pánikba esett lovak, amikor futótűz közeledett az ausztráliai Canberra közelében 2020 februárjában.
Fotó: Getty Images

A klímavészhelyzet kihirdetése és néhány ígéretes fejlemény ellenére a cselekvés iránti igény még sürgetőbbé vált!

„A tudósok figyelmeztetése a klímaveszélyről” egyéves évfordulója. Miközben a klíma gyorsabban változik, mint azt a legtöbb tudós várta, és sokuk aggódik. A klímaváltozás káros hatásai sokkal súlyosabbak, mint várták, és már a bioszférát és az emberiséget is fenyegetik.

A tudósok arra jutottak, hogy a klímakatasztrófa a Föld jelentős részét lakhatatlanná teheti, a magas kibocsátások, a pozitív visszacsatolások és a közelgő klimatikus fordulópontok okán.
Noha a COVID-19 világjárvánnyal összefüggő lezárások 2020-ban 7 százalékos CO₂ kibocsátás-csökkenést eredményeztek, nem valószínű, hogy tartós lesz, mivel nem volt jelentős változás az energiatermelés terén.
Aggasztó, hogy egy nagyobb iparosodott ország sem tesz eleget a Párizsi Klímaegyezmény szerinti 1,5°C-os követelményeknek. Ehelyett számos fejlett ország viselkedése (beleértve az USA-t), a több, mint 3°C-os hőmérséklet-emelkedés irányába mutat (ami katasztrofális lenne).

A mai napig 33 ország 1859 joghatósága adott ki klímaveszélyhelyzet nyilatkozatokat, amelyek több mint 820 millió emberre vonatkoznak.

2020 januárjában elmondhatatlan emberi szenvedésre figyelmeztettünk a World Scientists ’Warning of Climate Emergency címet viselő jelentésben, amelyen 153 országból több mint 11 000 tudós írta alá a megjelenés pillanatában. Világtudósok Szövetségeként továbbra is gyűjtjük a tudósok aláírásait, jelenleg több mint 13 700 aláíróval. Cikkünkben olyan grafikonokat mutattunk be, amelyek a nagyon aggasztó éghajlatváltozási trendek létfontosságú jeleit mutatják be, az emberiség kevés előrelépéssel. Ezen tendenciák és a tudósok erkölcsi kötelessége alapján

„egyértelműen figyelmeztetni kell az emberiséget minden katasztrofális fenyegetésre”

és

„elmondani úgy, ahogy van”

klímavészhelyzetet hirdettünk és politikai javaslatokat teszünk. Hat átalakító változásra szólítottunk fel, hat lépésre, beleértve az energiát, a rövid életű légszennyező anyagokat, a természetet, az ételt, a gazdaságot, és a népességet. A gondolatvezetők rövid videóbeszélgetése már elérhető a hat lépésről.

2021-ben széleskörű mobilizációra lesz szükség ahhoz, hogy megfelelő választ adjunk a klímaválságra, beleértve azt, hogy többet érjünk el a klímaváltozás enyhítésének hat területén.

1. Energia. A fosszilis tüzelőanyagok kiiktatása a fő prioritás. Ezt el lehet érni egy többrétű stratégiával, mint a megújulókra való áttérés (pl. napenergia, szélenergia), a takarékosság növelése, valamint a karbonadó kivetése révén, ami elég nagy a fosszilis tüzelőanyagok használatának visszaszorításához.

2. Rövidéletű ÜHG-k. A metán, a korom, a freonok és más rövidéletű ÜHG-k kibocsátásának gyors csökkentése életbevágó. Ez képes drasztikusan lecsökkenteni a rövidtávú melegedést, ami egyébként nehéz volna. Konkrétan a szemétlerakók és az energiaszektor metánkibocsátásának csökkentése (metán), a fejlett tűzhelyek terjesztése (korom), valamint jobb hűtőgáz-kezelés révén (freonok).

3. Természet. Vissza kell állítani, és meg kell védeni a természetes ökoszisztémákat (pl. erdők, mangrove-erdők, lápok, rétek), hogy megköthessék a szén-dioxidot. A trópusi és a sarkköri erdők pusztítása különösen káros a klímára. A stratégiai erdei karbonraktárak védettségének növelésének prioritást kell élveznie. Az ökoszisztéma-szolgáltatások fizetőssé tételére vonatkozó programok igazságos módja lehet a természetes ökoszisztémák védelmének.

4. Élelmiszer. A növényalapú táplálkozásra való áttérés (főleg a marhahús elhagyása) jelentősen csökkentené a metán-, és egyéb ÜHG-kibocsátást. Emellett mezőgazdasági területeket szabadítana fel potenciális újraerdősítésre (lásd: Természet lépés). A szántást is célszerű minimalizálni a talaj karbonmegkötőképességének növelése érdekében. Az állattartás támogatását csökkenteni kell, a környezetebarát húspótlók fejlesztésének támogatását pedig növelni. Az élelmiszerhulladék csökkentése is fontos, mivel az étel jelentős része kárba vész.

5 Gazdaság. Át kell térnünk egy karbonsemleges gazdaságra, ami figyelembe veszi a bioszférától való függőségünket. Az ökoszisztémák profitért történő kiaknázását meg kell állítani a hosszútávú fenntarthatóság érdekében. Ehhez az ökológiai közgazdaságtanra való áttérésre van szükség. Addig is hasznos lehet a fosszilis tüzelőanyagok állami támogatásának csökkentése, valamint a beléjük történt befektetések átcsoportosítása (divestment).

6. Népesség. A világnépesség naponta több, mint 200 000-rel nő, amit stabilizálni kell, majd fokozatosan le kell csökkenteni, a lányok és nők oktatásának támogatása és az önkéntes és ingyenes családtervezési szolgáltatások elérhetővé tétele révén. (Emberi jogi megközelítés.)

Egymásra épülés és szinergia

Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a felsorolt 6 terület klímaváltozás ellen szükséges lépései a következők:

1. 1. 1. Népesség
    2. Élelmiszer
    3. Természet
    4. Gazdaság
    5. Energia
    6. Rövidéletű ÜHG-k

az alábbiak miatt.

Ezek a lépések egymás hatását erősítik, és együtt egy fenntartható jövőt tesznek lehetővé. A klímavédelem mellett számos egyéb előnyük van. Például az emberi népesség stabilizálása elősegíti a klímaadaptációs képességet akár még a terméshozamok csökkenése esetén is. Hasonlóan a növényben gazdag táplálkozásnak egészségügyi előnyei is lehetnek.
Sőt, a föntebbi lépések az itt ismertetett sorrendben igazából egymásra épülnek. Más szóval, egy adott lépés megtétele nélkül az utána következőkkel kapcsolatos erőfeszítések szélmalomharcnak bizonyulnának, a kitűzött célok pedig elérhetetlenné válnának.

Kihívások, nehézségek

A második lépés kapcsán azt látjuk, hogy a fejlődő országokban épp, hogy nő a húsfogyasztás. A negyedik lépés esetén felmerülhet az aggodalom, hogy a mindenkori gazdasági és politikai hatalomnak nem áll érdekében megváltoztatni az őket jól szolgáló rendszereket.
Az ötödik kapcsán pedig nem szabad megfeledkezni arról, hogy a megújuló energiaforrások jellemzően csak áramtermelésre alkalmasok, ami az összenergia-fogyasztás 15%-át teszi ki. Valamint a nettó energiáról sem, amit figyelembe véve kiderül, hogy a megújulók tárolókapacitásokkal együtt mostani állípotában alkalmatlanok arra, hogy egy modern civilizációt üzemeltessenek, illetve még nem gazdaságosak. A karbonadó bevezetése valószínűleg hatásos, de gazdasági téren ugyanazt az eredményt éri el, vagyis megdrágulna az energia, és így az élet.

Két út áll előttünk

A civilizációnk vagy a felismerhetetlenségig megváltozik a fenntarthatóság elérése érdekében, vagy összeomlik. Akárhogyis, néhány évtizeden belül ez a civilizáció, ahogy ismerjük, már nem lesz. Hatalmas változásokra kell tehát felkészülnünk.
Aki bízik benne, hogy az ENSZ eléri, hogy a fenntarthatóság elérése érdekében a gazdasági és politikai vezetők feladják anyagi és hatalmi törekvéseiket, az átlagemberek pedig elfogadják, hogy egyszerűbb életet kell élniük, az kezdje magával a változást. Számolja ki a saját ökolábnyomát, és a kalkulátorral való kísérletezés során találja meg azt az életstílust, amivel 1,6 alá tudja szorítani a fejenkénti ökolábnyomát. (Sőt, inkább 1,0 alá, mert az ökolábnyom-számítás saját bevallásuk alapján is túl optimista.)
Akinek ez nem megy, vagy szkepszissel viszonyul az egészhez , annak érdemes fölkészülnie a civilizációs összeomlásra (pl. nagy kert, túlélési praktikák, közösségek szervezése, nonprofit közösségi vállalkozások, teljes fedezetű helyi pénz, stb.).

2020 decemberében az ENSZ főtitkára, Antonio Guterres azt kérte, hogy minden nemzet hirdesse ki a „klímavészhelyzetet”. Ezért arra utasítom Magyarország kormányát, hogy hirdessen ki “klímaveszélyhelyzetet” úgy, hogy a parlament azt elfogadja az éghajlatváltozás mérséklésének jelentős finanszírozásával együtt, és minden elé helyezi.

Egy évvel ezelőtt aggódtunk az éghajlatváltozás mérséklésében elért haladás miatt. Most már riasztunk, mert a megfelelő előrelépés nem sikerült. A magyar kormány a “klímavészhelyzet” bevezetésére vonatkozó javaslatot 2020-ban eltemette, helyette akciótervet tett le az asztalra és gazdasági növekedést ígér.

Vannak azonban reménykeltő események. A fiatalok több mint 3500 helyen folytatták a globális éghajlati sztrájkokat, sürgős cselekvésre szólítva fel a kormányokat. A Black Lives Matter mozgalom mély társadalmi igazságtalanságot és egyenlőtlenséget hozott a társadalmi és a gazdasági rendszereink felszínére. A hat terület mindegyikében gyors előrehaladás érhető el, ha mostantól fogva figyelembe vesszük a prioritásokat, és az éghajlati igazságosság összefüggéseinek figyelembevételével kerülnek kialakításra, mivel a klímaváltozás mélyen erkölcsi kérdés is. De ez csak akkor lehetséges, ha azok, akik a legnagyobb éghajlati kockázatokkal szembesülnek, segítenek a válaszok kialakításában, beleértve az őslakosokat, a nőket, a fiatalokat, a színes bőrűeket és az alacsony jövedelműeket. Az agresszív átalakító változás, ha holisztikusan és méltányosan van kialakítva, felgyorsítja a széles alapú helyreállító intézkedéseket és elkerüli a legsúlyosabb klímavészhelyzetet. Társadalmunk fennmaradása, amint tudjuk, ettől a példátlan változástól függ.

Rampasek, László A.

Forrás: William J. Ripple, Christopher Wolf, Thomas M. Newsome, Phoebe Barnard, William R. Moomaw 2021. január 6-án

A bizonyítékok azt mutatják, hogy nem jó irányban változik bolygónk

184 országban több mint 15 000 tudós figyelmeztet a negatív globális környezeti tendenciákra.

184 ország több mint 15 ezer tudósa írta alá azt a dokumentumot, mellyel az emberiség figyelmét akarják felkelteni – számol be az Oregoni Állami Egyetem oldala és azóta számos hírportál és médium.

A szakértők a lehetséges megoldásokat is bemutatják, melyekkel visszafordíthatjuk a negatív hatásokat. A kutatók úgy vélik, a közvélemény erejére van szükség ahhoz, hogy a döntéshozók megtegyék a szükséges lépéseket.

A szerzők többek közt olyan célokat fogalmaznak meg, mint a vadvilág védelme, a nők oktatásának szélesítése, megújuló energiaforrások használatának növelése, és a növényi alapú étrend népszerűsítése.
Az “emberiségnek szóló levél” egy 25 ével ezelőtti figyelmeztető üzenet frissített változata. Az elsőt a Union of Concerned Scientists (Aggódó Tudósok Szövetsége) küldte, mintegy 1700-an írták alá.
A második figyelmeztetés egy nyílt levél az emberiségnek, a publikáció vezető szerzője William Ripple, az Oregoni Állami Egyetem munkatársa. A cikk elkészítéséhez a szakértők kormányszervek, nonprofit szervezetek és szabadúszó kutatók által gyűjtött adatokat elemeztek.
„Néhány ember hajlamos arra, hogy elutasítsa a bizonyítékokat, és úgy higgye, hogy mi csak vészmadarak vagyunk” – mondta Ripple. A szakértő azonban hozzátette, a második figyelmeztetés nem téves riasztás. Egyértelműek a jelek arra, hogy fenntarthatatlan jövő felé tartunk.

A szerzők kiemelték, hogy az előrelépések – például az ózonkárosító anyagok csökkentése – azt mutatják, hogy van esély a pozitív eredmények elérésére. Az elmúlt 25 évben ugyanakkor több negatív trend is jelentkezett. Az egy főre jutó ivóvízkészlet például 26 százalékkal csökkent, a globális szén-dioxid-kibocsátás és az átlaghőmérséklet nőtt, míg az emberi populáció 35 százalékkal emelkedett.

A szakértők szerint a helyzet sokkal rosszabb, mint 1992-ben volt: szinte minden probléma, amelyet az első levél említett, súlyosbodott azóta.

Továbbra is alapvető fenyegetés, hogy a gyorsan növő populáció féktelenül éli fel a korlátozott forrásokat, a tudomány, a média és mások sem tesznek eleget ellene.

Ha a világ nem cselekszik sürgősen, a biológiai sokszínűséget katasztrofális veszteség, az emberiséget elmondhatatlan szenvedés sújtja a tudósok szerint.

Egyedül az ózonrétegen keletkezett lyuk javult az első üzenet írása óta, ami a levélírók szerint jó példa arra, hogy mi történhet, ha határozottan cselekszünk.

“Hamarosan túl késő lesz, hogy megváltoztassuk a bukás felé vezető út irányát, az időből lassan kifutunk.”

A levél kiemeli a környezeti csapások sorát, a klímaváltozást, az erdőirtást, a fajok tömeges kihalását, az óceánok “halott zónáit”, az ivóvízhez jutás nehézségeit.

A BioSciences című online lapban megjelent levelet író tudósok vezetője, William Ripple amerikai ökológus, az Oregoni Állami Egyetem kutatója szerint az emberiség most kapott egy második figyelmeztetést.

“Az emberiség nem teszi meg a sürgős lépéseket: nem fékezi meg a populáció növekedését, nem csökkenti az üvegházhatású gázokat, nem ösztönzi a megújuló energiaforrások használatát, nem védelmezi az élőhelyeket, nem állítja meg az állatvilág pusztulását, nem korlátozza az invazív fajokat, hogy megóvja a Föld veszélybe sodort bioszféráját”

– mondta Ripple.

A első figyelmeztetést aláíró tudósok, köztük a világ Nobel-díjasainak többsége amellett érveltek, hogy az emberi tevékenység hatásai valószínűleg “határtalan emberi nyomorúsághoz” vezetnek.

A második figyelmeztetést, melyet nyílt levélként, “véleménycikk” formájában tettek közzé, 184 ország 15 364 tudósa támogatta aláírásával.

A szerzők állami hivatalok, civil szervezetek és kutatók adatai alapján figyelmeztettek arra, hogy a környezetet érő hatások valószínűleg “lényegi és visszafordíthatatlan” károkat okoznak a Földnek.

“Azt reméljük, levelünk nyilvános vitákat lobbant lángra a világ klímájáról és a természet védelméről”

– hangsúlyozta Ripple, aki kollégáival új, független szervezetet hozott létre, a Világ Tudósainak Szövetségét (Alliance of World Scientists), hogy hangot adjon aggodalmainak a környezet védelméről és az emberiség sorsáról.

A téma minden ember erkölcsi kötelességét is felveti. Amennyiben meg szeretné ismerni a karbonsemleges klímavédelmi modellt, és azonnal, hathatósan kíván részt venni ilyen projektjeinkben, ne habozzon keressen bátran, írjon. Kapcsolat

Rampasek, László A.

Források: Alliance of World Scientists; INDEPENDENT

Az éghajlatváltozás korában élünk

Az éghajlatunk változik. A tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedik, a csapadékeloszlás pedig eltolódik. A bizonyítékok azt is jelzik, hogy olvadnak a gleccserek, a Jeges-tenger jéghegyei és a grönlandi jégtakaró. Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület Ötödik Értékelő Jelentése szerint a 20. század közepe óta tartó felmelegedés oka döntően az, hogy az emberi tevékenységekből származó kibocsátások következtében az üvegházhatású gázok koncentrációja megnövekedett. A fosszilis tüzelőanyagok égetése és a földhasználat változása nagymértékben felelős ezért a növekedésért.

The Long Trip Image © Mariusz Warsinski, Environment & Me/EEA - OurOffset
Egyértelmű tehát, hogy az éghajlatváltozás legkárosabb hatásainak elkerülése érdekében jelentősen csökkentenünk kell az üvegházhatású gázok globális kibocsátását. Az is egyértelmű, hogy alkalmazkodnunk kell a változó éghajlathoz. Még ha jelentősen csökkentjük is az üvegházhatású gázok kibocsátását, az éghajlatunk bizonyos mértékig várhatóan akkor is változni fog, és ennek hatásait az egész világon, beleértve Európát is, érezni lehet majd. Az árvizek és az aszályok várhatóan gyakoribbak és hevesebbek lesznek. A magasabb hőmérséklet, a csapadékmennyiség és -eloszlás változásai vagy a szélsőséges időjárási események hatást gyakorolnak az egészségünkre, a természeti környezetünkre és a gazdaságunkra is.

Az éghajlatváltozás hatással van ránk

Lehet, hogy nem is tudunk róla, de az éghajlatváltozás mindannyiunkat érint: a földműveseket, a halászokat, az asztmás betegeket, az időseket, a csecsemőket, a városi lakosokat, a síelőket, a strandolókat… A szélsőséges időjárási események, például az árvizek és a viharok okozta áradások, tönkretehetik a kis közösségeket — vagy akár régiókat és országokat is. A hőhullámok súlyosbíthatják a légszennyezést, a szív- és érrendszeri és a légúti betegségeket, és bizonyos esetekben halált is okozhatnak.

A melegedő óceánok a teljes élelmiszerlánc és ezáltal a tengeri élővilág egyensúlyának felborulását veszélyeztetik, és további nyomás alá helyezik a már eddig is túlhalászott halállományokat. A magasabb hőmérséklet megváltoztathatja a talaj — az óceánok után a második legnagyobb széntároló – szén-dioxid-tárolási kapacitását is. Az aszályok és a magasabb hőmérséklet befolyásolhatják a mezőgazdasági termelést azáltal, hogy felerősítik a gazdasági ágazatok között az értékes erőforrásokért, például a vízért és a földért folytatott versenyt.

Ezek a hatások valódi veszteségeket okoznak. A legújabb kutatások becslései szerint az alkalmazkodást célzó intézkedések nélkül 2100-ra a hőség okozta évi halálesetek száma elérheti a 200 000-et Európában. A folyók áradása által okozott károk költsége meghaladhatja az évi 10 milliárd eurót. Az éghajlatváltozás további hatásai lehetnek az erdőtüzek által okozott károk, a csökkenő terméshozam vagy a légúti megbetegedések miatt kiesett munkanapok. Ezen jelenlegi és a jövőbeli hatásokkal szembesülve az európaiaknak csak egyetlen lehetőségük van: alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz. Uniós szinten már elfogadtak egy alkalmazkodási stratégiát, amelynek célja, hogy segítsen az országoknak a saját alkalmazkodási tevékenységeik megtervezésében, és több mint 20 ország már el is fogadta nemzeti alkalmazkodási stratégiáját.

Egyes folyamatban lévő nagy alkalmazkodási projektek új infrastruktúrák (például töltések és árvízvédelmi csatornák) kiépítésére, míg mások az ökoszisztémák helyreállítására irányulnak, amelynek révén a természet megbirkózhat az éghajlatváltozás hatásaival, például a felesleges vízzel vagy a hőséggel. Különböző kezdeményezések és finanszírozási lehetőségek segítséget nyújtanak az országoknak, a városoknak és a régióknak az éghajlatváltozás hatásaira való felkészülésben és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében.

A kibocsátások csökkentése

Az éghajlatváltozás súlyossága attól függ, hogy mennyire és milyen gyorsan tudjuk korlátozni az üvegházhatású gázok légkörbe történő kibocsátását. Az éghajlatváltozás napjaink egyik legnagyobb kihívása. Ez egy olyan globális probléma, amely mindannyiunkat érint. A tudósok határozottan azt javasolják, hogy az éghajlatváltozás káros hatásainak elkerülése érdekében korlátozzuk a globális átlaghőmérséklet emelkedését, és csökkentsük az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye értelmében a nemzetközi közösség elkötelezte magát amellett, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedése az iparosodást megelőző szinthez képest nem haladhatja meg a 2°C-ot.

Ha a globális átlaghőmérséklet 2°C feletti mértékben növekszik, az éghajlatváltozás sokkal súlyosabb hatással lesz egészségünkre, a természeti környezetre és a gazdaságra. A 2°C-os átlagos növekedés azt jelenti, hogy a világ egyes részein a hőmérséklet valójában 2°C feletti mértékben emelkedik, különösen az Északi sarkvidék, ahol a jelentősebb hatások veszélyeztetik a különleges természeti rendszereket.

Az éghajlatváltozás mérséklése érdekében az Európai Unió ambiciózus hosszú távú célokat tűzött ki. 2013-ra az EU már 19%-kal csökkentette az üvegházhatású gázok uniós kibocsátását az 1990-es szinthez képest. A 2020-ra célként kitűzött 20%-os csökkentés tehát elérhető.

2030-ra az uniós kibocsátás legalább 40%-os csökkentése és 2050-re 85–90%-kal történő csökkentése részben attól függ, hogy az EU mennyire képes elegendő magán- és állami forrást fordítani a fenntartható és innovatív technológiákra. A hatékony szén-dioxid árazás és -szabályozás nagyban előmozdítja az éghajlatbarát, különösen a megújuló energiába és az energiahatékonyságra épülő innovációkba történő befektetést. Egyes esetekben a finanszírozásról szóló döntések bizonyos ágazatokból kivonulást, máshol pedig átszervezéseket vonhatnak maguk után.

Az uniós tagállamok kibocsátásának korlátozása csak részben oldaná meg a problémát, mivel az EU jelenleg az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának csak mintegy 10%-áért felel. Egyértelmű, hogy a 2°C-os cél elérése érdekében globális erőfeszítésre van szükség az üvegházhatású gázok világméretű kibocsátásának jelentős csökkentésében. A szakértők becslése szerint a 2°C-os cél eléréséhez ebben az évszázadban már csak korlátozott mennyiségű széndioxid bocsátható ki a légkörbe. A világ már kibocsátotta ennek a „szén-dioxid keretnek” a jelentős részét. A mostani értékek alapján a teljes szén-dioxid keret még jóval 2100 előtt kimerül.

A tudományos vizsgálatok szerint ahhoz, hogy növeljük esélyünket a globális átlaghőmérséklet emelkedésének 2°C-on belül tartására, a globális kibocsátásnak 2020-ban kell elérnie a maximumot, onnantól pedig csökkennie kell. Ezzel kapcsolatban az éghajlatváltozással kapcsolatos közelgő párizsi tárgyalások (COP21) fordulópontot kell, hogy jelentsenek a nemzetközi megállapodás elérése tekintetében, ami az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozását és a fejlődő országok támogatását illeti.

2050-ig elérhetjük az alacsony szén-dioxid-kibocsátású jövőt

A probléma gyökere a fenntarthatatlan fogyasztási és termelési szerkezet. „Az Európai Környezet – Állapot és Előretekintés 2015″ című legutóbbi jelentésünk a zöldgazdaságra való áttérés mellett érvel, figyelembe véve az utóbbi időben az európai környezetben megfigyelhető folyamatokat és a világszintű megatrendeket is. A Hans Bruyninckx - OurOffset zöldgazdaság egy fenntartható életforma, amely lehetővé teszi számunkra a jóllétet a bolygónk nyújtotta kereteken belül. Ez az átmenet strukturális változásokkal jár több kulcsfontosságú rendszerben, például az energia és a közlekedés területén, ami hosszú távú infrastrukturális beruházásokat követel meg.

Az európaiak már befektettek ilyen jellegű rendszerekbe. A kihívást az jelenti, hogy biztosítsuk azt, hogy minden jelenlegi és jövőbeni befektetés egy lépéssel közelebb vigyen minket a gazdaság zölddé tételéhez, és ne ragadjunk egy fenntarthatatlan növekedési pályán. Ha most megfelelően fektetünk be, az nem csupán minimálisra csökkenti az éghajlatváltozás összköltségét, hanem erősíti Európa szakértelmét is a virágzó ökoiparágakban – a jövő gazdaságában. Végső soron mindannyian részt veszünk annak alakításában, hogy milyen legyen az életünk az éghajlatváltozás mellett.

Az előttünk álló kihívás ijesztőnek tűnhet. De nem az a lényeg, hogy mekkora a kihívás, hanem az, hogy a 2°C-os cél elérhető a számunkra. Most elég bátorságunknak és ambíciónknak kell lennie ahhoz, hogy megragadjuk ezt a lehetőséget.

Hans Bruyninckx
EEA ügyvezető Igazgató