A szén-dioxid-kompenzáció (carbon offset) olyan kereskedhető “jogok” vagy tanúsítványok, amelyek a légkörben lévő szén-dioxid (CO2) mennyiségét csökkentő tevékenységekhez kapcsolódnak.
E tanúsítványok megvásárlásával egy személy vagy vállalat olyan projekteket finanszírozhat, amelyek az éghajlatváltozás elleni küzdelmet szolgálják, a saját szén-dioxid-kibocsátásuk csökkentésére irányuló intézkedések mellett. Ily módon a tanúsítványok a vevő CO2-kibocsátását máshol ugyanolyan mennyiségű CO2-csökkentéssel “ellensúlyozzák”.
Hogyan tartja távol a CO2-kibocsátás-kiegyenlítés vásárlása a légkörtől a CO2-t?
A szén-dioxid-kiegyenlítések olyan konkrét projekteket finanszíroznak, amelyek vagy csökkentik a CO2-kibocsátást, vagy “megkötik” a CO2-t, azaz kivesznek valamennyi CO2-t a légkörből és tárolják azt. Néhány gyakori példa a projektekre: erdőtelepítés (nagyon szigorú szabályok betartásával), megújuló energiaforrások kiépítése, szén-dioxidot tároló mezőgazdasági gyakorlatok, hulladék- és hulladéklerakó-kezelés, emberi jogok és családtervezés. A szén-dioxid-kiegyenlítési jogokat a projekt tulajdonosai kapják meg, akik eladják azokat harmadik feleknek, például olyan vállalatoknak, amelyek a légkörbe bocsátott CO2-t úgy akarják ellensúlyozni, hogy fizetnek azért, hogy máshol eltávolítsák a CO2-t.
Bár a szén-dioxid-kiegyenlítés könnyen érthető, előállítása számos kihívással jár. A szén-dioxid-kompenzáció kibocsátásához egy projektnek bizonyítania kell, hogy ténylegesen csökkenti a kibocsátást. A légkörből távol tartott CO2 mennyiségét is pontosan ki kell tudni számoltatni. Ehhez a folyamathoz jól dokumentált szabványokra és protokollokra van szükség, valamint egy megbízható módszerre, amellyel ellenőrizhető, hogy a projekt mindent megtesz-e, amit állít. Ezek az eljárások költségesek és egy adott projekttípusra jellemzőek lehetnek. Ezek nélkül azonban nem bízhatunk abban, hogy a szén-dioxid-kiegyenlítések megvásárlása valóban csökkenti a légkörben lévő CO2 mennyiségét.
Előnyök és kihívások
A szén-dioxid-kiegyenlítés előnyei meghaladhatják a kihívásokat. Képzeljünk el például egy vállalatot, amely egy sok CO2-t kibocsátó folyamatról egy szén-dioxid-mentes, de drága technológiára próbál átállni. Ha a vállalat minden egyes tonna CO2 után, amelyet az új technológiája a levegőből távol tart, szén-dioxid-kompenzációt tud kibocsátani, az ilyen kompenzációk értékesítése segíthet a beruházás finanszírozásában.
Ez az elv nemzeti, regionális vagy ágazati szinten is alkalmazható. Azok az országok, államok vagy iparágak, amelyeknek kibocsátáscsökkentési céljaik vannak, vásárolhatnak ellentételezéseket más országoktól, államoktól vagy iparágaktól, ahol az üvegházhatású gázok csökkentése olcsóbb. Ez összességében olcsóbbá teheti a világ számára a kibocsátási célok teljesítését.
Bár a szén-dioxid-kiegyenlítés vonzó előnyökkel jár, fontos szem előtt tartani az alkalmazásukkal járó kihívásokat és költségeket, beleértve a környezeti előnyök ellenőrzésének nehézségeit. Az ellentételezési piacokat vizsgáló számos tanulmány bizonyítékot talált a “túlhitelezésre”, vagyis az olyan ellentételezések eladására, amelyek több kibocsátáscsökkentést ígérnek, mint amennyit ténylegesen elérnek. További aggodalomra ad okot, hogy a vállalatok és országok a szén-dioxid-kibocsátás ellentételezését “szabadulj a börtönből kártyaként” használják-e, hogy elkerüljék saját szén-dioxid-kibocsátásuk csökkentését. Mindazonáltal, ha megfelelően használják, az ellentételezés hasznos eszköz a globális felmelegedés elleni küzdelemben, erre ad garanciát az OurOffset csapata.
