„Az egyetlen módja a közvetlen felelősségvállalásnak a kibocsátásainkért, ha lehetővé tesszük, hogy valahol máshol a világban azzal megegyező mennyiségű káros anyag ne kerüljön a légtérbe. Röviden, ellentételezzük azt.” Martin Wright, (Guardian Sustainable Business)

A karbonsemlegesség a fenntarthatóság megkerülhetetlen eleme, nem pedig jótétemény. Rampasek László

Legyen karbonsemleges!

Az éghajlatváltozás korában élünk

Az éghajlatunk változik. A tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedik, a csapadékeloszlás pedig eltolódik. A bizonyítékok azt is jelzik, hogy olvadnak a gleccserek, a Jeges-tenger jéghegyei és a grönlandi jégtakaró. Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület Ötödik Értékelő Jelentése szerint a 20. század közepe óta tartó felmelegedés oka döntően az, hogy az emberi tevékenységekből származó kibocsátások következtében az üvegházhatású gázok koncentrációja megnövekedett. A fosszilis tüzelőanyagok égetése és a földhasználat változása nagymértékben felelős ezért a növekedésért.

The Long Trip Image © Mariusz Warsinski, Environment & Me/EEA - OurOffset
Egyértelmű tehát, hogy az éghajlatváltozás legkárosabb hatásainak elkerülése érdekében jelentősen csökkentenünk kell az üvegházhatású gázok globális kibocsátását. Az is egyértelmű, hogy alkalmazkodnunk kell a változó éghajlathoz. Még ha jelentősen csökkentjük is az üvegházhatású gázok kibocsátását, az éghajlatunk bizonyos mértékig várhatóan akkor is változni fog, és ennek hatásait az egész világon, beleértve Európát is, érezni lehet majd. Az árvizek és az aszályok várhatóan gyakoribbak és hevesebbek lesznek. A magasabb hőmérséklet, a csapadékmennyiség és -eloszlás változásai vagy a szélsőséges időjárási események hatást gyakorolnak az egészségünkre, a természeti környezetünkre és a gazdaságunkra is.

Az éghajlatváltozás hatással van ránk

Lehet, hogy nem is tudunk róla, de az éghajlatváltozás mindannyiunkat érint: a földműveseket, a halászokat, az asztmás betegeket, az időseket, a csecsemőket, a városi lakosokat, a síelőket, a strandolókat… A szélsőséges időjárási események, például az árvizek és a viharok okozta áradások, tönkretehetik a kis közösségeket — vagy akár régiókat és országokat is. A hőhullámok súlyosbíthatják a légszennyezést, a szív- és érrendszeri és a légúti betegségeket, és bizonyos esetekben halált is okozhatnak.

A melegedő óceánok a teljes élelmiszerlánc és ezáltal a tengeri élővilág egyensúlyának felborulását veszélyeztetik, és további nyomás alá helyezik a már eddig is túlhalászott halállományokat. A magasabb hőmérséklet megváltoztathatja a talaj — az óceánok után a második legnagyobb széntároló – szén-dioxid-tárolási kapacitását is. Az aszályok és a magasabb hőmérséklet befolyásolhatják a mezőgazdasági termelést azáltal, hogy felerősítik a gazdasági ágazatok között az értékes erőforrásokért, például a vízért és a földért folytatott versenyt.

Ezek a hatások valódi veszteségeket okoznak. A legújabb kutatások becslései szerint az alkalmazkodást célzó intézkedések nélkül 2100-ra a hőség okozta évi halálesetek száma elérheti a 200 000-et Európában. A folyók áradása által okozott károk költsége meghaladhatja az évi 10 milliárd eurót. Az éghajlatváltozás további hatásai lehetnek az erdőtüzek által okozott károk, a csökkenő terméshozam vagy a légúti megbetegedések miatt kiesett munkanapok. Ezen jelenlegi és a jövőbeli hatásokkal szembesülve az európaiaknak csak egyetlen lehetőségük van: alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz. Uniós szinten már elfogadtak egy alkalmazkodási stratégiát, amelynek célja, hogy segítsen az országoknak a saját alkalmazkodási tevékenységeik megtervezésében, és több mint 20 ország már el is fogadta nemzeti alkalmazkodási stratégiáját.

Egyes folyamatban lévő nagy alkalmazkodási projektek új infrastruktúrák (például töltések és árvízvédelmi csatornák) kiépítésére, míg mások az ökoszisztémák helyreállítására irányulnak, amelynek révén a természet megbirkózhat az éghajlatváltozás hatásaival, például a felesleges vízzel vagy a hőséggel. Különböző kezdeményezések és finanszírozási lehetőségek segítséget nyújtanak az országoknak, a városoknak és a régióknak az éghajlatváltozás hatásaira való felkészülésben és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében.

A kibocsátások csökkentése

Az éghajlatváltozás súlyossága attól függ, hogy mennyire és milyen gyorsan tudjuk korlátozni az üvegházhatású gázok légkörbe történő kibocsátását. Az éghajlatváltozás napjaink egyik legnagyobb kihívása. Ez egy olyan globális probléma, amely mindannyiunkat érint. A tudósok határozottan azt javasolják, hogy az éghajlatváltozás káros hatásainak elkerülése érdekében korlátozzuk a globális átlaghőmérséklet emelkedését, és csökkentsük az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye értelmében a nemzetközi közösség elkötelezte magát amellett, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedése az iparosodást megelőző szinthez képest nem haladhatja meg a 2°C-ot.

Ha a globális átlaghőmérséklet 2°C feletti mértékben növekszik, az éghajlatváltozás sokkal súlyosabb hatással lesz egészségünkre, a természeti környezetre és a gazdaságra. A 2°C-os átlagos növekedés azt jelenti, hogy a világ egyes részein a hőmérséklet valójában 2°C feletti mértékben emelkedik, különösen az Északi sarkvidék, ahol a jelentősebb hatások veszélyeztetik a különleges természeti rendszereket.

Az éghajlatváltozás mérséklése érdekében az Európai Unió ambiciózus hosszú távú célokat tűzött ki. 2013-ra az EU már 19%-kal csökkentette az üvegházhatású gázok uniós kibocsátását az 1990-es szinthez képest. A 2020-ra célként kitűzött 20%-os csökkentés tehát elérhető.

2030-ra az uniós kibocsátás legalább 40%-os csökkentése és 2050-re 85–90%-kal történő csökkentése részben attól függ, hogy az EU mennyire képes elegendő magán- és állami forrást fordítani a fenntartható és innovatív technológiákra. A hatékony szén-dioxid árazás és -szabályozás nagyban előmozdítja az éghajlatbarát, különösen a megújuló energiába és az energiahatékonyságra épülő innovációkba történő befektetést. Egyes esetekben a finanszírozásról szóló döntések bizonyos ágazatokból kivonulást, máshol pedig átszervezéseket vonhatnak maguk után.

Az uniós tagállamok kibocsátásának korlátozása csak részben oldaná meg a problémát, mivel az EU jelenleg az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának csak mintegy 10%-áért felel. Egyértelmű, hogy a 2°C-os cél elérése érdekében globális erőfeszítésre van szükség az üvegházhatású gázok világméretű kibocsátásának jelentős csökkentésében. A szakértők becslése szerint a 2°C-os cél eléréséhez ebben az évszázadban már csak korlátozott mennyiségű széndioxid bocsátható ki a légkörbe. A világ már kibocsátotta ennek a „szén-dioxid keretnek” a jelentős részét. A mostani értékek alapján a teljes szén-dioxid keret még jóval 2100 előtt kimerül.

A tudományos vizsgálatok szerint ahhoz, hogy növeljük esélyünket a globális átlaghőmérséklet emelkedésének 2°C-on belül tartására, a globális kibocsátásnak 2020-ban kell elérnie a maximumot, onnantól pedig csökkennie kell. Ezzel kapcsolatban az éghajlatváltozással kapcsolatos közelgő párizsi tárgyalások (COP21) fordulópontot kell, hogy jelentsenek a nemzetközi megállapodás elérése tekintetében, ami az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozását és a fejlődő országok támogatását illeti.

2050-ig elérhetjük az alacsony szén-dioxid-kibocsátású jövőt

A probléma gyökere a fenntarthatatlan fogyasztási és termelési szerkezet. „Az Európai Környezet – Állapot és Előretekintés 2015″ című legutóbbi jelentésünk a zöldgazdaságra való áttérés mellett érvel, figyelembe véve az utóbbi időben az európai környezetben megfigyelhető folyamatokat és a világszintű megatrendeket is. A Hans Bruyninckx - OurOffsetzöldgazdaság egy fenntartható életforma, amely lehetővé teszi számunkra a jóllétet a bolygónk nyújtotta kereteken belül. Ez az átmenet strukturális változásokkal jár több kulcsfontosságú rendszerben, például az energia és a közlekedés területén, ami hosszú távú infrastrukturális beruházásokat követel meg.

Az európaiak már befektettek ilyen jellegű rendszerekbe. A kihívást az jelenti, hogy biztosítsuk azt, hogy minden jelenlegi és jövőbeni befektetés egy lépéssel közelebb vigyen minket a gazdaság zölddé tételéhez, és ne ragadjunk egy fenntarthatatlan növekedési pályán. Ha most megfelelően fektetünk be, az nem csupán minimálisra csökkenti az éghajlatváltozás összköltségét, hanem erősíti Európa szakértelmét is a virágzó ökoiparágakban – a jövő gazdaságában. Végső soron mindannyian részt veszünk annak alakításában, hogy milyen legyen az életünk az éghajlatváltozás mellett.

Az előttünk álló kihívás ijesztőnek tűnhet. De nem az a lényeg, hogy mekkora a kihívás, hanem az, hogy a 2°C-os cél elérhető a számunkra. Most elég bátorságunknak és ambíciónknak kell lennie ahhoz, hogy megragadjuk ezt a lehetőséget.

Hans Bruyninckx
EEA ügyvezető Igazgató

Európa Éghajlata Változik - OurOffset

Al Gore

Izgatott voltam hogy végre részese lehetek az „Álom” témának, aztán rájöttem, hogy a „Rémálom” részleget vezetem. /Al Gore/

Leonardo DiCaprio

“… 21 év vitái és konferenciái után, most már nem lehet több mellébeszélés, kifogás, 10 éves terv. Nem hagyhatjuk, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat kitermelő vállalatok manipulálják a jövőt formáló tudományt és politikát. Rajtunk a világ szeme. Most dől el, hogy áldani vagy átkozni fognak minket a jövő nemzedékei. Önök a Föld utolsó reménye. Kérjük Önöket, hogy védjék meg a bolygónkat, különben mi is és a többi élőlény is odavész.”
(Leonardo DiCaprio felszólalása (részlet) New Yorkban a Párizsi Éghajlatváltozási Keretegyezmény aláírási ceremónia utolsó felszólalójaként)

Dambisa Moyo

Nem tudunk megoldást találni a világgazdasági növekedés kihívásaira, ha dogmatikusak, ideológiailag részrehajlók maradunk. A fenntartható, hosszú távú gazdasági növekedés megteremtéséhez, a folyamatosan jelentkező kihívások, társadalmi bajok megoldásához széles látókörűen kell gondolkodnunk a lehetséges módszerekről.

Audrey Choi

A fenntartható fejlődésnél az a jó hír, hogy nincs szükség hozzá varázsigére, nem igényel semmilyen befektetési titkot és nem csak az elitnek elérhető.

Lester Brown – Mobilizing to Save Civilization
Matt Damon narrációjával Magyar felirattal!

Megdöbbentő és egyben elgondolkoztató tények összegzésén alapuló Film. Vedd fel velünk a kapcsolatot és tudd meg, miért gondolkoznak sokan másképpen a jövővel kapcsolatban. A film megtekintését követően rajzolódni fog egy világ számodra is, mely alapján a döntéseidet másképpen fogod meghozni a jövőben.

MIDWAY – Plastic Beach


3200 km re bármelyik parttól és civilizációtól.

Új figyelmeztetés érkezett – példátlan pusztulás jöhet

Az erdő- és halállomány csökkenése, a fokozódó édesvíz-felhasználás és a klímaváltozás elleni intézkedések hiánya miatt az emberiség jelenlegi útja fönntarthatatlannak tűnik – figyelmeztetett az ENSZ. Egy másik, a témában publikált tanulmány szerint a nyugati világ felemelkedése párhuzamosan zajlott a szegény nyersanyag-exportáló országok biológiai sokféleségének hanyatlásával.

Visszafordíthatatlan változás felé tart a földi élet – állítja az ENSZ ötödik globális környezetvédelmi kitekintése (GEO/Global Environmental Outlook). Az ENSZ környezetvédelmi programja, az Unep azonnali lépéseket sürget, és arra sarkallja a döntéshozókat, hogy jelöljenek ki szigorú célokat a június 20-22-i Rio+20 csúcson. A találkozóra 20 évvel a riói Föld Csúcsot (Környezet és Fejlődés Konferenciája), és 40 évvel a legelső környezetvédelmi tematikájú ENSZ-találkozó (Stockholm) után kerül sor.

Gazdasági érdek is

Noha a jelentés szerint bizonyos kérdésekben specifikus megállapodásokkal sikerült kedvező változásokat elérni, a csúcsot megelőző tárgyalások inkább a problémákról szóltak. Az államok olyan konkrét kérdésekben nem voltak képesek dűlőre jutni, mint például a tengeri halászat szigorúbb szabályozása, vagy hogy rákényszerítsék a vállalatokat ökológiai lábnyomuk mérésére. Márpedig sürgős és döntő hatású átmenetre lenne szükség az alacsony karbonintenzitású, az erőforrásokat hatékonyan használó, munkahelyteremtő zöld gazdaság felé – idézte az Unep vezetőjét, Achim Steinert a BBC. Amennyiben a jelenlegi trend folytatódik és nem változtatunk rajta, úgy a kormányok példátlan, eddig nem tapasztalt mértékű pusztulással és környezeti leépüléssel lesznek kénytelenek megküzdeni – fogalmazott. Mindez egyébként gazdasági érdek is, az Unep szerint a légszennyezés és a klímaváltozás a globális gazdaságra is plusz költségeket ró.

Az összkép tehát a több mint 700, a környezeti pusztulás és szegénység elleni küzdelem céljára megalkotott nemzetközi egyezmény dacára nem éppen szívderítő. A jelentés egyebek mellett megállapítja: a légszennyezés világszerte évente hatmillió idő előtti halálesetet okozhat; az üvegházgáz-kibocsátás jelenlegi trendje alapján pedig az évszázad végére mintegy 3 Celsius fokkal emelkedhet meg az átlagos hőmérséklet a Földön.

Az ötévente kiadott globális értékelés, a GEO 90 fontos környezetvédelmi téma területén elért haladást is értékeli. A jelentés szerint ebből mindössze négy témában – az üzemanyagok ólommentesítése, az ózonréteg pusztulásának megállítása, a tiszta vízhez való hozzáférhetőség javítása, valamint a tengeri szennyezések kutatásának terén sikerült jelentősebb előrelépést elérni. További 40 területen ugyancsak volt némi előrelépés, ezek között például az erdőirtások lassítása, vagy védett szárazföldi élőhelyek létrehozása említhető. Kis, vagy semmilyen fejlődést nem lehetett tapasztalni viszont 24 fontos kérdésben, mint például a klímaváltozás elleni küzdelemben. Egyértelműen romlott a helyzet nyolc területen, például a korallzátonyok állapota. A többi ponton a kevés rendelkezésre álló adat miatt nem volt mód egyértelmű konklúzió megállapítására.

Növekvő jólét – pusztuló természet

A Nature magazin ugyancsak a napokban tett közzé egy hasonló témájú tanulmányt, amely szerint a bioszféra gyors, valószínűleg visszafordíthatatlan változást él meg. A többnyire ausztrál tudósokból álló csapat megállapította, hogy a szárazföld felszínének több mint 40 százalékát emberi szükségletek kielégítésére használják, és miután 2050-re az emberiség várhatóan további 2 milliárd fővel bővül, az arány 50 százalék fölé emelkedhet. Az erőforrás-intenzív élelmiszerek, így például a marhahús iránti kereslet bővülése alapján ez valamikor 2025 körül következhet be; márpedig ha el akarjuk kerülni a legrosszabbat, akkor az 50 százalékos határérték alatt kellene maradnunk – fogalmazott Anthony Barnofsky (Berkeley) kutatásvezető.

A kutatás szerint az állatfajokat fenyegető tényezőkért jórészt a gazdag országok keresletét kielégítő világkereskedelem a felelős. Az ellátási láncok jobb menedzselésével, vagy például a termékek címkézésével a trend megállítható lenne, és alkalmanként az olyan eszközök is eredményre vezethetnek, mint az 1970-es években a delfinek védelme érdekében folytatott kampány, amely képes volt rávenni a nyugati fogyasztókat arra, hogy bojkottálják az ezen szempontot negligáló tonhalhalászokat. A tudósok szerint a kormányoknak kereskedelmi szankciókat kell bevezetniük az ügy érdekében, és a jelenleginél sokkal szigorúbban szabályozni a biodiverzitást veszélyeztető kereskedelmi tevékenységet. Vannak persze kedvező fejlemények is, mint például a Nestlé döntése, amellyel az élelmiszer-ipari óriás a környezetvédelmi szempontokat erőteljesebben figyelembe vevő szerződésekre törekszik partnereivel, például az őserdők garantált védelmét szabja feltételül pálmaolaj-szállítóinak.

Pusztító export

A tanulmány a veszélyeztetett állatfajok és a globális áruforgalom összefüggéseit vizsgálva arra a megállapításra jut, hogy a biodiverzitás pusztulásának egyik fő okozója a szegényebb, többnyire fejlődőnek nevezett országok felől a gazdag államok felé tartó áruforgalom. A korábbi tanulmányok már rávilágítottak arra, hogy az olyan árucikkek iránti kereslet, mint a brazil marhahús, az indonéz pálmaolaj, vagy a mexikói kávétermelés és vietnami halászat károsította a természetet. A Nature hasábjain közölt tanulmány azonban első ízben tesz kísérletet a kereskedelem biológiai sokféleségre gyakorolt globális hatásának dokumentálására. A tanulmány a maláj gumiexport, a Fülöp-szigeteki és thaiföldi halászat, a kolumbiai banán- és dohánytermesztés, vagy éppen a ghánai bányaipar hatásait is vizsgálja.

Az Egyesült Államok, Japán és Nyugat-Európa felemelkedése a tanulmány szerint párhuzamosan zajlott a fő nyersanyag-exportáló országok biológiai sokféleségének hanyatlásával. A fő természetkárosító importot folytató ország a tanulmány szerint az USA, Japán, Németország, Franciaország és Nagy-Britannia; míg a vadvilág Indonéziában, Madagaszkáron, Pápua Új-Guineában, a Fülöp-szigeteken és Srí-Lankán károsodott leginkább.

Forrás: napi.hu (2012.06.10.)

EnglishHungaryRomaniaRussiaGermanKazakhstan