A karbonpiacon az egyik leggyakoribb félreértés, hogy a projektfejlesztők úgy tekintenek saját tevékenységükre, mintha karbonkrediteket vagy karbonegységeket állítanának elő. Valójában azonban sem a projektfejlesztő, sem a beruházó, sem a verifikátor nem hoz létre karbonegységet.
A projektfejlesztő első feladata annak felismerése, hogy egy adott ötlet, technológia, beruházás vagy társadalmi innováció rendelkezik-e valós és igazolható éghajlatvédelmi hatással.
A karbonpiaci gondolkodás nem a kreditnél kezdődik, hanem az éghajlatvédelmi hatásnál.
A helyes kérdés nem az, hogy „mennyi kreditet lehet ebből előállítani?”, hanem az, hogy:
„Milyen éghajlatvédelmi hatás jön létre, és azt hogyan lehet objektíven bizonyítani?”
A projektfejlesztő feladata ezért nem a karbonegységek előállítása, hanem az éghajlatvédelmi hatás felismerése, számszerűsítése, dokumentálása és bizonyítása.
A karbonpiac lényegében egy speciális bizonyítási rendszer. A világ számos pontján emberek és szervezetek olyan tevékenységeket végeznek, amelyek csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását, elkerülik azok létrejöttét vagy növelik az elnyelést. Ezek a hatások azonban önmagukban még nem jelennek meg a karbonpiacon. Először bizonyítani kell őket.
A projektfejlesztőnek ezért folyamatosan arra kell törekednie, hogy minden állítását adatokkal, dokumentumokkal és reprodukálható számításokkal tudja alátámasztani. Nem elegendő tudni, hogy egy projekt „jó dolog”. A karbonpiacon azt kell bizonyítani, hogy pontosan milyen mértékű éghajlatvédelmi eredmény jött létre, milyen időszakban, milyen feltételek mellett és milyen adatforrásokra támaszkodva.
A karbonpiaci integritás egyik alapelve, hogy ugyanazon adatokból ugyanarra az eredményre kell jutni. Ha két független szakértő ugyanazt a dokumentációt vizsgálja meg, a számításoknak ugyanarra a következtetésre kell vezetniük. Ezért minden feltételezést, adatforrást, képletet és döntést dokumentálni kell.
A projektfejlesztőnek azt is meg kell értenie, hogy a saját szerepe nem azonos a verifikátor vagy a Registry szerepével.
A projektfejlesztő az éghajlatvédelmi hatást számszerűsíti.
A verifikátor auditálja a dokumentációt, ellenőrzi a számításokat, felülvizsgálja az alkalmazott módszertant és szakmai véleményt alkot arról, hogy a projektfejlesztő állításai megfelelően alátámasztottak-e.
A hitelesítés azonban nem a verifikátor feladata.
A hitelesítés és a nyilvántartásba vétel felelőssége a Registryé.
A Registry az a szervezet, amely a rendelkezésre álló dokumentáció, az audit eredménye és a saját ellenőrzése alapján dönt arról, hogy az adott éghajlatvédelmi hatás nyilvántartásba vehető-e.
Fontos megérteni, hogy a karbonegység kizárólag ebben a pillanatban jön létre.
Sem a projekt, sem a projektfejlesztő, sem a verifikátor nem állít elő karbonegységet.
A projekt létrehozza az éghajlatvédelmi hatást. A projektfejlesztő számszerűsíti és dokumentálja ezt a hatást. A verifikátor auditálja a bizonyítékokat.
A Registry hitelesíti és nyilvántartásba veszi az eredményt.
A karbonegység ezt követően jelenik meg a Registry nyilvántartásában.
A projektfejlesztőnek ezért különösen ügyelnie kell arra, hogy soha ne tekintse saját magát a karbonegységek előállítójának. Ez a gondolkodásmód ugyanis könnyen oda vezethet, hogy a hangsúly a kreditmennyiségen lesz a bizonyított éghajlatvédelmi hatás helyett.
A karbonpiaci rendszer hosszú távú működése szempontjából a legfontosabb érték az integritás. A Registry integritását sérti minden olyan magatartás, amely a tényleges éghajlatvédelmi eredmény és annak dokumentált bizonyítása közötti kapcsolatot gyengíti. Ilyen lehet az adatok eltitkolása, a túlzó állítások alkalmazása, a bizonytalanságok elhallgatása, a kettős elszámolás vagy bármely olyan gyakorlat, amely akadályozza a független ellenőrzést.
A jó projektfejlesztő ezért nem a lehető legtöbb kreditet próbálja létrehozni. A jó projektfejlesztő arra törekszik, hogy az éghajlatvédelmi hatást a lehető legpontosabban, legőszintébben és legátláthatóbban mutassa be.
Ha ez sikerül, akkor a hitelesítési folyamat végén létrejöhet a karbonegység. Ha nem sikerül, akkor karbonegység sem keletkezhet.
A karbonpiac alapvetően nem kreditgyártásról szól. A karbonpiac az éghajlatvédelmi hatások bizonyításának, hitelesítésének és nyilvántartásának rendszere.
